Hogyan határozható meg a HDPE foglalat-fúziós szerelvény foglalatmélysége

HDPE SOCKET FUSION SZERELÉS az egyik leggyakrabban használt és megbízható csatlakozási technológia kis átmérőjű polietilén csőrendszerekhez. A teljes melegen olvadó illesztési folyamat során a foglalat mélységének pontos meghatározása és szigorú ellenőrzése kritikus tényező a hosszú távú hézagteljesítmény és a rendszer biztonsága szempontjából.

I. Az aljzatmélység meghatározásának alapelvei

A csonk mélységét, vagy azt a távolságot, amelyen a cső be van helyezve a szerelvény foglalatába, elsősorban az elegendő hatékony hegesztési érintkezési felület és az egyenletes fűtési zóna biztosítása érdekében kell meghatározni.

Minimális hegesztési zóna követelmény: A hüvely mélységének biztosítania kell, hogy a hegesztési felület elég hosszú legyen ahhoz, hogy ellenálljon a csőrendszer tervezési nyomásának hosszú távú hidrosztatikus igénybevételének. Ha a foglalat túl sekély, a hegesztési érintkezési felület nem elegendő, ami feszültségkoncentrációhoz és a rendszer gyenge pontjához vezet, ami szivárgást vagy csatlakozási hibát okozhat.

Fenntartott nem hegesztési zóna: A nem hegesztési zóna vagy hideg zóna általában a szerelvény aljzatának alján (az ütközőnél) van fenntartva. Ez a terület megakadályozza, hogy a csövet túl messzire tolják a melegítési és behelyezési folyamat során, ami anyag felhalmozódását eredményezheti a szerelvény belsejében, és "belső gyöngyöt" képezhet. A túlzott belső gyöngyök jelentősen csökkenthetik a folyadékáramlás hatékonyságát, növelhetik a nyomásveszteséget, és nyomás alatti repedést okozhatnak. Ezért a perem mélységét pontosan kell szabályozni a karima előtt.

Működési jelölési követelmények: A gyakorlatban a foglalat mélységét egy jelölővonal szabályozza. Ez a jelölővonal jelöli azt a végpontot, ahol a szerelő a csövet a szerelvénybe tolja, biztosítva ezzel két fő cél egyidejű elérését: elegendő fúziós hosszt és a karimával való érintkezés elkerülését.

II. Nemzetközi szabványok a foglalat mélységére vonatkozóan

A HDPE foglalatos fúziós szerelvények foglalatmélységét a gyártó nem határozza meg önkényesen; tervezése és ellenőrzése szigorúan a nemzetközi és nemzeti szabványoknak megfelelően történik.

Tervezési specifikáció alapja: Az aljzatmélység fajlagos értékét jellemzően a idom névleges átmérője (DN) és falvastagsága alapján számítják ki. Például az olyan európai szabványok, mint az ISO 4437 és az amerikai szabványok, mint az ASTM D2683, részletes előírásokat tartalmaznak a polietilén csőszerelvények méretére és tűrésére. A gyártók ezekkel a szabványokkal határozzák meg az aljzat geometriai méreteit a szerelvények tervezésekor.

Méretek és tűrések: A szabványokban megadott hüvelymélység névleges érték, és szigorú tűréskövetelményekhez tartozik. A szerelvények minőségellenőrző részlegének nagy pontosságú mérőeszközökkel kell ellenőriznie a foglalat mélységét, hogy megbizonyosodjon arról, hogy az megfelel a tervezési követelményeknek. Még a kisebb méretbeli eltérések is befolyásolhatják a melegítés egyenletességét és a hegesztési varrat minőségét.

III. Aljzatmélység-szabályozási technikák a helyszíni építés során

Az aljzatmélység szabályozása döntő fontosságú a helyszíni HDPE SOCKET FUSION csatlakozások során. A professzionális építőipari személyzetnek szigorúan be kell tartania a következő lépéseket:

Csőtisztítás és oxideltávolítás: Először egy speciális kaparóval távolítsa el az oxidréteget és a szennyeződéseket a csőbevezetési terület felületéről. Ennek a területnek a hosszának valamivel nagyobbnak kell lennie, mint a foglalat mélysége.

Mérés és jelölés:

Mérje meg mérőeszközzel a szerelvény tényleges csonkmélységét (vagy nézze meg a szerelvény gyártója által megadott műszaki adatokat).

A cső végén pontosan mérje meg a foglalat mélységét a végfelülettől, és egyértelműen jelöljön ki egy kör alakú jelölővonalat egy erre a célra szolgáló jelölőeszközzel. A jelölővonalnak hőállónak és vízben oldhatatlannak kell lennie.

Fűtési fázis: Egyidejűleg tolja be az olvadási hőmérsékletet elért fűtőhüvelybe és fűtőfejbe a csövet és az idomot mindaddig, amíg a csővég érintkezik az előre megjelölt aljzatmélység jelzéssel.

Beillesztési fázis és ellenőrzés: A megadott átmeneti időn belül gyorsan tolja be a fűtött csövet a szerelvényhüvelybe, amíg a megjelölt vonal egy szintbe nem kerül a szerelvény végfelületével. A megjelölt vonalat teljesen be kell illeszteni a szerelvénybe, de nem tovább. Ha a csövet túlságosan a megjelölt vonalon túl tolja, érintkezhet a karimával; ha nem éri el a megjelölt vonalat, a hegesztési érintkezési felület nem lesz elegendő.

Hűtés és rögzítés: A megadott hűtési idő alatt a kötésnek mozdulatlannak és egy vonalban kell maradnia. Mozgást és stresszt nem szabad alkalmazni.

IV. A nem megfelelő aljzatmélység-szabályozás szakmai következményei

A pontatlan foglalatmélység-szabályozás az egyik fő oka a HDPE SOCKET FUSION csatlakozás meghibásodásának, ami súlyos műszaki következményekkel jár.

Alul beillesztés:

Következmények: A hegesztési zóna nem elegendő a szükséges hosszú távú hidrosztatikai szilárdság teljesítéséhez. Hosszan tartó igénybevétel vagy vízkalapács hatására az ízület érzékeny a kúszásra vagy törésre.

Megnyilvánulások: A jelölési vonal lehűlés után is látható marad.

Túlbeszúrás:

Következmények: A cső elülső vége érintkezik a karimával, ami anyag halmozódik fel a karima előtt, és nagy belső gyöngyöt képez. Ez a nagy gyöngy nemcsak korlátozza az áramlást és turbulenciát okoz, hanem, ami még fontosabb, feszültségkoncentrációs zónát hoz létre a karima közelében, csökkentve a lassú repedésnövekedéssel (SCG) szembeni ellenállást, és potenciálisan több éven keresztül a kötés kerületi repedését okozhatja.

Megnyilvánulások: A jelölési vonal teljesen eltűnik a csőről, és látható műanyag felhalmozódás figyelhető meg a cső végén a hegesztési zónában.